2021 december 7. este 6 órától arra hívunk, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz a megtapasztaláshoz, hogy mi a zene helye a gurdjieffi „belső munkában”.
Az estét egy meglepetés filmrészlettel kezdjük, majd Hollán Lászlótól egy rövid bevezetőt hallhatunk az alapvető rezgésrendszerről, a zene egy kifejeződéséről. Ezt követően Christian Chanell játszik zongorán Gurdjieff és Hartmann műveiből, amihez Papp Ágnes ad útmutatást. Ezt egy rövid bemutató követi a Mozgásgyakorlatokról, amihez kapcsolódóan felolvasunk egy történetet 1948-ból Mme Carusotól.
Rövid szünet után lehetősége lesz mindenkinek kérdezni, vagy benyomásairól beszélni a témával kapcsolatban. Zárásképpen élvezhetjük Christian zongorajátékát.
Christian Chanell - aki Párizsban több évtizede részese a gurdjieffi munkának és zenészként, mozgás- és zenetanárként ennek szenteli munkássága jelentős részét – néhány mondatban összefoglalta, hogy mi a zene szerepe a gurdjieffi munkában:
Gurdjieff tanításában az ideák, a mozgás gyakorlatok és a zene kiegészítik egymást. Egyik sem teljes a másik kettő nélkül. Ez azt jelenti, hogy egy olyan egésznek a részei, amit nem az elméletében, hanem a valóságában élhetünk át.
Gurdjieff és az ismert zeneszerző Thomas de Hartmann találkozása döntô szerpet jàtszott egy fontos zenei alap-anyag kialakulásában. Eredeti művek, a mozgás gyakorlatok és szent tàncok kíséretére komponált zenedarabok jöttek létre. Ami még összekötötte Gurdjieffet és Thomas de Hartmannt az az. hogy gyermek- és fiatalkoruk során alkalmuk volt énekelni lakóhelyük ortodox vallási kórusában. Thomas de Hartmann feleségével, Olgával együtt csatlakoztak Gurdjieff csoportjához. Gurdjieff őket előszőr több keleti országba küldte, hogy ott a helybeli zenét tanulmányozzák és gyakorolják. Prieuré-ben és az azt követő időszakban mindennapi, intenzív zenei alkotó munka folyt. Néhány év alatt (1923-1927) több mint 150 zenei alkotás született Gurdjieff és Hartmann közötti szoros együttműködés eredményeként.E művek között három nagy kategóriát különböztetünk meg:
- A hagyományos ázsia-i folklór zenéből eredő.Görögországtól Örményországon, Perzsián, Indiàn és Tibeten keresztül egészen Japánig terjedô úgynevezett « ethnikai » zeneművek,
- A szufi inspiràciôn alapulô « szaid » énekek és dervis tàncok,
- Az ortodox inspiràciôn alapulô szent himnuszok és vallàsos énekek
Mi az ojektîv zene?
Miközben ezek a zenék e kategôriàk egyikéhez tartoznak, minden konvencionàlis « esztétikai » befolyàstôl függetlenül megvan az a jellegzetességük, amit Gurdjieff « objektîv zenének » nevez.
A mozgàsgyakorlatok és szakràlis tàncok kiséretében jàtszott szerepük révén is.
« Az objektîv zene képes arra, hogy mindenkiben ugyanazt a hatàst vàltsa ki. Nemcsak érinti az érzelmeket, hanem át is formálja is azokat.
Képes az emberben egy egyesített és « harmónikus » (összhangban lévő) állapotot létrehozni, ami tudatossá teszi a világegyetem rendjében betöltött szerepéről. »
Comments