Gurdjieff és a keresztény vallás

Képesnek lenni kereszténnyé válni

 

Mivel Gurdjieff egy mély, egész életre szóló tanítást hozott az embereknek, felmerül a kérdés: milyen volt a hozzáállása a vallásokhoz? Vagyis keresztény volt-e?

A választ nem lehet röviden összefoglalni, hiszen a vallás kérdésével kapcsolatban enigmatikus életéből és egész életművéből rengeteg idézetet kellene felsorolni.

Tény azonban, hogy egyes kijelentésein az őt és tanítását nem eléggé ismerő vallásos emberek megbotránkozhatnak. Például írásba foglalt életműve „A Mindenségről és Mindenről” szól, az első kötet címe pedig : „Belzebub elbeszélései unokájának”! A kezdetben talán megbotránkozott olvasónak saját magának kell apránként rájönnie, hogy milyen együgyű képet alkot megszokott vallási képvilágunk az ördögről… és ami ennél is fontosabb: lassan ráébredhet, hogy Gurdjieff a világon mindent - az embert, az emberiséget és az ördögöt is beleértve - a Mi Szeretettel-Teljes, Irgalommal-Teljes és Abszolút Igazságos Örökkévaló Teremtőnk-kel való viszonyában lát.

Gurdjieff szerint az embernek nem elég csak elhatároznia, hogy keresztényként él és cselekszik. Erre először képessé kell válnia[1]. A Gurdjieff által javasolt „belső munka” alapján a lelki élet  kibontakozásának egész világa konkrét feladatok és lehetőségek formájában jelenik meg. Képessé válni szeretni egy felebarátot, akit az ember (esetleg joggal!) nem szeret?! Képessé válni teljes szívvel, teljes lélekkel jelen lenni egy vallási szertartáson... Ha őszinték vagyunk beismerhetjük, hogy ez nem megy magától.

De talán van még jobb példa is: az imádság. Egy olyan imádság, ami nemcsak szavak szokásos ismétlése, hanem egy gondolatból, a legodaadóbb érzelemből és a mindezt kifejező testből fakad. Ez ritkán lehetséges, de mégis...! Ennek megközelítését, majd elmélyítését teszik lehetővé például a Gurdjieff által életre keltett „szent táncok” imái. Amikor azokat táncolva az ember teljes jelenlétéből fakadnak a szavak: Uram irgalmazz nekünk!

És a tanítása gyakorlatai révén kibontakozó csendes meditációknak is ez a célja: a test a lélegzés érzékelése, a gondolatok megnyugvása révén kialakuló állapotban lassan képessé válni az egész lény megnyílására egy fentről jövő befolyás számára: Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj...”

Személyesen is tanúskodhatok arról, hogy több évtizeden át párhuzamosan követtem a katolikus vallás és a Gurdjieff-i iskola gyakorlását, és most őszintén mondhatom, hogy ennek köszönhetően bármelyik keresztény vallási szertartás, szentírás, teológiai vagy misztikus szöveg egyre tágasabban érthető és egyre mélyebb jelentőséget nyer számomra.

Végül még idézek egy kivételes történetet. A Gurdjieff-i iskolában időnként találkozok egy katolikus pappal, aki egy vidéki városban plébános. Ő ateista családból származik és ebben a szemléletben is nőtt fel. Különös módon kezébe került egy könyv[2] Gurdjieff-ről, ami annyira megragadta, hogy megkeresett egy csoportot; és az ott elkezdett munka vezette azután rá a papi hivatásra…

Igen, talán a látszatok ellenére merem mondani, hogy Gurdjieff igazi keresztény volt. Erről, tanításának elmélyítése révén bárki meggyőződhet.

(HL 2018 március)

 

 

[1]              P. D. Ouspensky ; Egy ismeretlen tanítás töredékei 66. o

[2]              P. D. Ouspensky ; Egy ismeretlen tanítás töredékei