Gurdjieff és a keresztény vallás

„Mi csak küzdhetünk azért, hogy  képesnek legyünk kereszténnyé válni.”

 

Mivel Gurdjieff egy mély, egész életre szóló tanítást hozott az embereknek, felmerül a kérdés: milyen volt a hozzáállása a vallásokhoz?

A választ nem lehet röviden összefoglalni, hiszen a vallás kérdésével kapcsolatban enigmatikus életéből és egész életművéből rengeteg idézetet kellene felsorolni.

Tény azonban, hogy egyes kijelentésein az őt és tanítását nem eléggé ismerő vallásos emberek megbotránkozhatnak. Például írásba foglalt életműve „A Mindenségről és Mindenről” szól, az első kötet címe pedig : „Belzebub elbeszélései unokájának”! Az olvasónak, aki megbotránkozhatott Belzebubon saját magának kell apránként rájönnie, hogy milyen együgyű képet alkot megszokott vallási képvilágunk az ördögről… és ami ennél fontosabb: lassan ráébredhet, hogy Gurdjieff a világon mindent - az embert, az emberiséget és az ördögöt is beleértve – ahogy mondja: a Mi Szeretettel-Teljes, Irgalommal-Teljes és Abszolút Igazságos Örökkévaló Teremtőnk-kel való viszonyában lát.

Gurdjieff szerint az embernek nem elég csak mondania, hogy keresztényként él és cselekszik. Erre először képessé kell válnia[1]. A Gurdjieff által javasolt „belső munka” alapján a lelki élet kibontakozásának egész világa konkrét feladatok és lehetőségek formájában jelenik meg. Képessé válni szeretni egy felebarátot, akit az ember nem szeret?! Képessé válni teljes szívvel, teljes lélekkel jelen lenni egy vallási szertartáson... Ha őszinték vagyunk észrevehetjük, hogy legjobb akaratunk ellenére gyakran hová kalandozik el a gondolatunk.

De talán van még jobb példa is: az imádság. Egy olyan imádság, ami nemcsak szavak ismétlése, hanem egy figyelmes gondolatból, a legodaadóbb érzelemből és a mindezt kifejező testből fakad. Ez ritkán lehetséges, de mégis...! Ennek megközelítését, majd elmélyítését teszik lehetővé például a Gurdjieff által életre keltett „szent táncok” imái. És a tanítása gyakorlatai révén kibontakozó csendes meditációknak is ez a célja: a test a lélegzés érzékelése, a gondolatok megnyugvása révén kialakuló állapotban lassan képessé válni az egész lény megnyílására egy fentről jövő befolyásra: Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj...”

Személyesen is tanúskodhatok arról, hogy több évtizeden át párhuzamosan követtem a katolikus vallás és a Gurdjieff-i iskola gyakorlását, és most őszintén mondhatom, hogy ennek köszönhetően bármelyik keresztény vallási szertartás, szentírás, teológiai vagy misztikus szöveg egyre mélyebb jelentőséget nyer számomra.

Végül még elmondok egy kivételes történetet. A Gurdjieff-i iskolában időnként találkozok egy katolikus pappal, aki egy vidéki városban plébános. Ő ateista családból származik és ebben a szemléletben is nőtt fel. Különös módon kezébe került egy könyv[2] Gurdjieff-ről, ami annyira megragadta, hogy megkeresett egy csoportot; és az ott elkezdett munka vezette azután rá a papi hivatásra…

Igen, a felszines látszatok ellenére merem mondani :Gurdjieff igazi keresztény volt. Erről, tanításának elmélyítése révén bárki meggyőződhet.

(HL)