G. I. Gurdjieff: Az élet csak akkor valóságos, amikor "én vagyok” (folytatás)
".....Az emberi gondolatok asszociációinak felfoghatatlan törvényei folytán most, amikor belekezdek ennek a könyvnek az írásába, amely írásaimnak a harmadik – azaz oktató – sorozata lesz, és különben az utolsó könyvem, melyen keresztül Közös Atyánk hozzám hasonló más teremtményeivel szándékozom megosztani az ember belső világának csaknem összes korábban ismeretlen misztériumát, amit véletlenszerűen megismertem; hirtelen felbukkantak tudatomban azok a megrázó megfontolások, amelyek bennem egy csaknem delíriumos állapotom alatt jelentek meg, ma pont hét éve, méghozzá úgy tűnik nekem, éppen ebben az órában.
Ez a fantasztikus monológ folyt le bennem 1927. november 6-án kora reggel Párizsban, a Montmartre-i éjszakai lokálok egyikében, amikor „sötét gondolataimtól” már a kimerültségig elfáradtan elhatároztam, hogy hazamegyek, és ott még egyszer megpróbálkozom, hátha sikerül aludnom legalább egy keveset.
Bár az egészségem ebben az időszakban koránt sem volt jónak mondható, mégis ezen a reggelen különösképpen siralmasan éreztem magam. Rossz állapotomat az okozta, hogy az elmúlt két vagy három hétben a huszonnégy órából nem aludtam többet egy vagy két óránál, és ezen a legutóbbi éjjelen egyáltalán nem voltam képes aludni.
Az ilyen álmatlanság és szervezetem csaknem összes fontos funkciója általános rendellenességének fő oka a tudatosságomban szakadatlanul áramló „súlyos” gondolatok voltak, azzal a nyilvánvalóan megoldhatatlan helyzettel kapcsolatban, mely akkor váratlanul bukkant fel számomra.
Hogy képes legyek elmagyarázni – legalább is megközelítőleg – mi volt számomra ez a megoldhatatlan helyzet, először el kell mondanom a következőket:
Több mint három éven át, egészen eddig alávetve magamat egy állandó kényszernek, csaknem éjjel-nappal írtam azokat a könyveket, melyek kiadását elhatároztam.
És ez egy állandó kényszert kívánt meg tőlem, mivel az autóbalesetem következtében, mely pontosan e könyvek írásának megkezdése előtt történt, nagyon beteg és gyenge voltam, így tehát semmi sem könnyített meg bármilyen aktív munkát.
Mégsem kíméltem magam, és az állapotom ellenére intenzíven dolgoztam a következő „fixa idea” által hajtva, mely a balesetem után alakult ki tudatosságomban akkor, amikor realizáltam a létrejött helyzetet:
Mivel, amíg erőm és egészségem teljében voltam, nem sikerült gyakorlatilag bevezetnem az emberek életébe azokat a jótékony igazságokat, amiket megvilágítottam nekik, így még a halálom előtt, bármi áron is – legalább elméletben – meg kell, hogy valósítsam.
Mialatt az első évben nagy vonalaiban felvázoltam a publikálásra szánt anyagot elhatároztam, hogy három sorozat könyvet írok.
Könyveim első sorozatának tartalmával azokat az emberek tudatában és érzésében mélyen belegyökerezett meggyőződéseket szándékoztam lerombolni, melyek véleményem szerint hamisak, és teljesen ellentmondanak a valóságnak.
A második sorozat könyveinek tartalmával annak bebizonyítását határoztam el, hogy a valóság felfogásának léteznek más útjai is, és jelezni szándékoztam azok irányát.
A harmadik sorozat könyveinek tartalmával a valóság megérintésére és a vele való egyesülésre általam felfedezett lehetőségeket szándékoztam megosztani."