Folytatás:

"Az Ótestamentum pátriárkái és prófétái a magaslatokon látják meg szemtől szemben az Urat, Mózes a Sinai- hegyen és Nébó-hegyén. Az Újtestamentumban ott az Olajfák hegye és a Golgota. Addig merészkedtem, hogy a hegyek ősi szimbólumát fedeztem fel Egyiptom és Kháldea piramisaiban is. Az árjákra térve visszaemlékeztem a Védáknak azokra a homályos legendáira, amelyekben a szóma - a „nektár”, vagyis a „halhatatlanság magva” - a „hegy mélyén” rejlik a maga ragyogó és finom formájában. Indiában a Himalája a lakhelye Sivának és hitvesének, „a hegyek lányának” és minden világok Anyáinak, ahogy a görögöknél az istenek királyának az Olümposz-hegyén van az udvartartása. Éppen a görög mitológiában találtam meg azt a történetet, mely a szimbólumot kiteljesítette, s ami a Föld gyermekeinek lázadásáról szólt, akik a földi természetükkel és földi eszközeikkel kísérelték megmászni az Olümposzt és agyag lábukkal belépni a Mennybe. Nem ugyanaz a törekvés-e ez, mint ami a Bábel tornyának építőié volt, akik anélkül törekedtek elérni a személytelen Egy királyságát, hogy lemondtak volna számos és személyes ambíciójukról? Kínában az emberek mindig a „Boldogok Hegyeit” faggatták és az ősi bölcsek tanítványaikat a szakadékok peremén tanították. A legismertebb mitológiák után áttértem a szimbólumok általános áttekintésére, melyeket két osztályba soroltam: azok, melyek kizárólag az „arány” szabálya alá tartoznak, és azok, melyek még a „lépték” szabálya alá is. Ez a megkülönböztetés közismert, mégis itt felelevenítem: az „arány” egy építmény saját dimenziói közötti kapcsolatokra vonatkozik, a ”lépték” pedig ezen dimenziók és az emberi test közötti relációkra. Egy egyenlő oldalú háromszögnek, a Szentháromság jelképének, ugyanaz az arányértéke, nem számít mi a kiterjedése; nincs „léptéke”. Másrészt vegyük egy katedrális pontos, néhány deciméter magas modelljét, ami alakján és arányain keresztül mindig közvetíteni fogja az épület intellektuális jelentését, még ha néhány részletet nagyítón keresztül kell is megvizsgálnunk. Azonban többé nem fogja ugyanazt az érzelmet vagy belső hozzáállást kiváltani, mivel a „léptéke” már nem megfelelő (már nem „arányosítható”). És ami az igazi szimbolikus hegy léptékét meghatározza - azét, amelynek én az Analóg hegy elnevezést javasoltam -, az annak az elérhetetlensége a közönséges emberi megközelítés számára. Most a Sinai, a Nébó és az Olümposz hosszú ideje azzá vált, amit a hegymászók marhalegelőnek hívnak; és még a Himalája legmagasabb csúcsai sem tekinthetők többé elérhetetlennek. Mindezek a csúcsok így elveszítették analogikus jelentésüket. A szimbólumnak egy teljesen mitikus hegységben kellett menedéket vennie, mint a hinduk Meruja. De ha a Merunak 2 - vegyük ezt példának - nincs földrajzi helye, nem tudja megőrizni a jelentőségét a Föld és a Menny egyesítésének útjaként; még a mi bolygórendszerünk központját vagy tengelyét képviselheti, de többé már nem az eszközt, amivel az ember elérheti azt. Ahhoz, hogy egy hegy az Analóg hegy szerepét játszhassa - összegeztem – az kell, hogy bár a csúcsa elérhetetlen, de az alapja elérhető legyen az emberi lények számára úgy, ahogy őket a természet megalkotta. Egyedülállónak és földrajzilag is létezőnek kell lennie. A láthatatlanhoz vezető ajtónak láthatónak kell lennie. Ezt írtam le. Szó szerint véve a cikkemet, abból valóban az következik, azt képzelem, hogy valahol a glóbuszunk felszínén létezik egy hegy, amely sokkal magasabb a Mount Everestnél, – ami úgy vélem, bármely, úgymond értelmes ember számára abszurd. És íme, valaki szavamon fog engem, és arról beszél, hogy kíséreljünk meg egy expedíciót! Egy őrült? Egy heccmester? De magamra tekintve hirtelen belém hasított a gondolat; az olvasóimnak nincs-e joga ugyanezt a kérdést feltenni nekem, aki ezt a cikket írtam? S én magam őrült, vagy heccmester vagyok? Vagy csupán egy firkász? Jó, most be kell vallanom ezzel kapcsolatban, hogy miközben ezeket a bosszantó kérdéseket tettem fel magamnak, mindenek
ellenére éreztem, hogy egy bizonyos részem, mélyen bent határozottan hisz az Analóg hegy anyagi létezésében."